A III/III. krónikája

Az állambiztonsági szervekkel egykor titokban együttműködő személyek („ügynökök”) sorsáról többnyire még mindig csak egy-egy lelepleződés kapcsán lehet olvasni. A hálózat nagyságáról, működéséről kevesebb publikáció látott eddig napvilágot. Mindezt persze az iratok töredékessége is magyarázza, ám egyes adatsorok lehetővé teszik a kollaboráció térbeli megjelenítését is.

Egy 1974-es statisztika szerint a politikai rendőrség összesen 1822 hálózati személyt foglalkoztatott a fővárosban (a hírszerzés ügynökei nélkül). Ezek szerint az ekkor kétmilliós Budapest lakosságának kevesebb, mint 0,1%-a jelenthetett a Cégnek.

A fennmaradt elemzés jól érzékelteti, hogy a Belügyminisztérium jól használható, lakcím szerinti nyilvántartással is rendelkezett kollaboránsairól. A fennmaradt összefoglaló szerint arányaiban a legtöbb ügynök az I., XII., V. és XI. kerületeiben lakott. Míg a fővárosban nagyságrendileg minden ezredik lakos volt kapcsolatban a politikai rendőrséggel, ezekben a városrészekben az ügynökökkel való találkozás esélye az átlagos másfél-kétszerese volt.

 Mindez persze egyáltalán nem meglepő, hiszen a kádári intenció szerint a belügynek nem a „becsületes dolgozó emberek” hangulatát kellett követnie, hanem a rendszer vélt vagy valós ellenségeinek titkait kellett kifürkésznie. A (potenciálisan) ellenséges, ellenzéki állampolgárok, az értelmiség pedig nyilván magasabb arányban volt megtalálható ezekben a „polgári jellegű” városrészekben.

Forrás: ÁBTL 1.11.10. 52. doboz

További adatsorok és történetek új történelmi útikönyvünkben olvashatók: Budapest a titkosszolgálatok hálójában.

A kulturális elhárítás illetékesei egyetemista korától a rendszerváltásig változó intenzitással gyűjtöttek adatokat Heller Ágnesről. A filozófust az ÁVH mint Lukács György tanítványát, az 1956 után megszervezett Politikai Nyomozó Főosztály, mint a Petőfi Kör vitáiban résztvevő revizionistát, a BM III/III. Csoportfőnökség mint ellenzéki személyt -majd az ún. filozófusper révén- antimarxista gondolkodóként tartotta számon. Gondolatainak, terveinek, kapcsolatainak fürkészése mellett Heller Ágnesről operatív (követési) fotók is fennmaradtak. (ld. A III/III. krónikája 141. oldal) A vele kapcsolatos titkosszolgálati munka külföldre távozása után sem szűnt meg, amint az az alábbi napi, 1979. június 4-én kelt jelentés is mutatja. A filozófus a rá vonatkozó, állampolgári jogon megkapott iratait, az OSA Archívum kezdeményezésének részeként mindenki számára hozzáférhetővé tette.

NOIJ – összefoglaló jelentés, 1979.06.04. (128)

2. Fehér Ferenc és Heller Ágnes ausztráliai állandó tartózkodási helyükről az év elején körutazást tettek. Izraelben, Franciaországban, NSZK-ban, USA-ban és Fidzsi-szigeteken jártak.

Nevezettek hazatérésüket illetően bizonytalanok. Esetleges kintmaradásukhoz igyekeznek a legkedvezőbb feltételeket megteremteni. Fehér álláspontja, hogy jelenlegi kényelméről „,minden pillanatban hajlandó lemondani, ha egy ügyért kell tennie”. „Ha hív a haza, megyünk, de ha nem hív a haza, akkor nem”.

Heller – mint tag – részt vett a Nemzetközi Russel Bíróság ülésén.

(III/III)

Az információ forrása megbízható, ellenőrzött; tartalma résben ellenőrzött.

Intézkedés: folytatják a bizalmas nyomozást. 

Napi Operatív Információs Jelentés 1979. JÚNIUS 4.

Az 1956-os hagyományok éltetői, a kádárizmus történeti-ideológiai alapjait kikezdő egykori résztvevők külön célcsoportot (elhárítási kategóriát) képeztek a BM III/III. Csoportfőnökség számára.
Az évtizedes megfigyelések alapján (a szakmai zsargonban: a kiépített operatív pozíciók révén) a forradalom ügyével foglalkozók terveit valóban naprakészen jelentették a pártállami vezetésnek. Ez a 25 évvel ezelőtti összefoglaló anyag, néhány nappal a Történelmi Igazságtétel Bizottsága (TIB) első nyilatkozata előtt keletkezett:

NOIJ – összefoglaló jelentés, 1988.06.03. (109)

4. Litván György, Hegedűs B. András, Fónay Jenő és Varga Domokos a „Történelmi Igazságtétel Bizottsága” nevében elkészítették a „magyar társadalomhoz” címzett 6 oldalas felhívásukat, melyben a közvéleményhez fordulnak segítségér, hogy „az 1956 november 4-én kezdődött bosszúszomjas neosztálinista restauráció sok száz áldozatának, mártírjának – kiket a 301-es parcella bokorrengetege rejteget – igazságot szolgáltassanak”.

A felhívásban követelik a Rajk-per előtti és utáni perek (Magyar Közösség-, MAORT-, Mindszenty-per stb.) tisztázását és az ártatlanul elítéltek, bebörtönzöttek teljes jogú rehabilitálását, valamint a büntetett előélethez fűződő valamennyi joghátrány felszámolását. Végezetül üdvözlik a magyar emigráció kezdeményezését – Nagy Imre emlékmű állítást (Párizs) –, és mindenkit felszólítanak, hogy „június 16-án helyezzen virágot a 301-es parcellában nyugvó mártírok jeltelen sírjára”.

A Bizottság tagjai a felhívást – melyet eddig mintegy 30 fő írt alá, s további aláírások gyűjtését is tervezik – a közeljövőben el akarják juttatni az MTI-nek és különböző hazai sajtóorgánumoknak.

Az információ forrása megbízható; tartalma részben ellenőrzött.

Intézkedés:
-         kiegészítik, pontosítják az információt;
-         folytatják a felderítést. 

(III/III) 

Fotó: Emléktábla a Gerlóczy utca 11. számú ház falán (Wikipédia)

Az ellenségesnek minősülő személyek otthoni lehallgatása a fővárosban is hosszas előkészítést igényelt, a tervezés során számos javaslat és kivitelezési terv készült. Az alábbi dokumentum jól példázza a szerv munkamódszereit, lehetőségeit.

A nyolcvanas években már külön állambiztonsági részleg foglalkozott az illegálisnak minősülő kiadványok, a szamizdat kiadványok készítőivel és terjesztőivel. Egy jellegzetes eset fedőnevekkel:

NOIJ – összefoglaló jelentés, 1987.06.01. (106)

5. „Fürdős” fn. célszemély szervezésében megkezdte működését a „Papírtigris” elnevezésű új, illegális periodika szerkesztősége, amelynek tagjai között van „Csaló”, „Aktivista” és Molnár Tamás. Első teljeskörű megbeszélésükön részletesen megtárgyalták az előállítás, szállítás, tárolás, terjesztés legapróbb körülményeit, módszereit is. Tervük szerint a 30-40 oldalas kiadványt 800 példányban indítják, darabonként 50 forintért. A terjesztők az 5 példányon felüli árusításból 20%, azaz 10 Ft részesedést kapnak. Az induló tőke jelentős részének biztosítását „Aktivista” vállalta az ún. „Duna Alapítvány” pénzeszközeinek felhasználása útján. Erre lehetősége az „alapítványnál” elfoglalt pozíciója révén van.

A megbeszélésen rögzítették a „rendőri beavatkozás” kivédésének lehetőségeit, illetve az ehhez szükséges óvatossági rendszabályok körét is pl.: az előállítás helyszínét lehetőleg a fővároson kívül, olyan „antikommunista nyugdíjasok szomszédságába” kell tenni, akik vélhetően nem tesznek feljelentést a sokszorosítás zaja miatt; „idegen” kocsit kell használni a szállításra, kétszer ugyanazt nem szabad igénybe venni; az azonnal terjesztésre nem kerülő anyagokat a rendőrség számára ismeretlen személynél kell letétbe helyezni, s ide csak a legszükségesebb esetben mehet olyan személy, akit ismernek stb. (óvatosságukat jelzi, hogy a szerkesztőségi megbeszélést séta közben bonyolították le, „Fürdős” felszólítására a lakásban csak általános jellegű témákról beszélgettek, ott „kemény információk” nem hangozhattak el.)

A kiadvány tartalmáról kevés szó esett. Mintegy 10-12 kézirat van készenlétben, amelyek mind az „alternatív”, „önkezdeményező” mozgalmak (környezetvédők, békecsoportok stb.) témaköréhez kapcsolódnak.

A „szerkesztőség” elismerően nyilatkozott „Molnár” nagyvonalúságáról, amiért nemhogy nem tekinti őket konkurenciának, hanem egy igen jelentős összeget ajánlott fel részükre az induláshoz. Ennek realizálására „Dobó” miatt nem került sor, mivel bírságolását ebből fizették ki. „Fürdős” értékelése szerint „Dobó” „… Bután szervezi meg a sokszorosítást, sorozatosan lebukik, s ha ez megtörtént, tartja a markát, hogy segítség ki a vezető ellenzékiek. Ennek következménye az is, hogy „Molnár” által a „Papírtigris” beindítására szánt összeg elveszett.”

Az információ ellenőrzött.

Intézkedés: külön terv alapján folytatják az ellenőrzést.

(III/III)

Bulányi György piarista szerzetes a kommunista állambiztonsági szervek egyik leghosszabb ideig számon tartott célszemélye volt. Az ellene folytatott nyomozás elindítója 1946-ban az újságíróként, illetve televíziósként ismertté vált, ám ekkor még debreceni államvédelmi tisztként dolgozó Ipper Pál volt. Az 1952-ben és 1958-ban is súlyos börtönbüntetésre ítélt szerzetes szabadulása után újjászervezett közösségeit 1989-ig megfigyelték és manipulálták.  A nyolcvanas években az immár Bokor nevet viselő mozgalom az egyházi/ „klerikális reakció” fő megtestesítője lett, amely ellen „Varjak” fedőnéven országos akciók indultak. A hatalmat elsősorban a közösség autonóm élete, a szabadság hiányaira rámutató kiállása (katonai szolgálatmegtagadás) esetenként nyilvános fellépései, valamint a lengyel példa nyomán a polgári ellenzékkel kialakuló esetleges kapcsolata aggasztotta. A bulányistákkal, mint az állam és az egyházak eddigre „rendezett” viszonyát zavaró „egyházi szakadárokkal” az MSZMP Politikai Bizottsága is foglalkozott. Így az ellenük folytatott tevékenységről Kádár János is kifejtette álláspontját 1982-ben: „ne korlátozódjék az intézkedés adminisztratív rendszabályokra, mert (…) akkor ezek mind mártírokat gyártanak és híveket szereznek”.
Közben a III/III illetékes vezetői a hálózati személyeken keresztül a mozgalommal szimpatizálók körében különböző bizalomromboló pletykákat terjesztettek, és a teológiai, koncepcionális és személyi ellentétek erősítésére törekedtek. Az ügy dokumentumai az iratmegsemmisítések miatt ma már csak töredékesen lelhetők fel, ám a sok tucatnyi összefoglaló jelentés jól érzékelteti a titkosszolgálati munka céljait és mélységét. Egy 25 évvel ezelőtti napi jelentés:

NOIJ – összefoglaló jelentés, 1988.05.31. (106)

5. A BM III/III Csoportfőnökség információja alapján jelentettük, hogy a bulányista bázisközösségi mozgalom f. hó 28-án rendezi meg ez évi bokorünnepségét, amelynek fő témája a polgári ellenzékhez való csatlakozás megvitatása. (A résztvevők sokkolása érdekében az összejövetel kezdetére színlelt rendőrségi razziát terveztek).

Újabb információ szerint f. hó 28-án a budai hegyekben megtartották a hagyományos „bokorünnepet”. Az eseményt az illegáción belül a vártnál kisebb érdeklődés kísérte. (A résztvevők sokkolására tervezett, színlelt rendőrségi razzia megrendezését Bulányi megtiltotta.)

A összejövetel központi témája a „Keresztények részvétele a közéletben” című vita volt. Az elhangzott vélemények alapján a politizálást illetően egységes álláspont nem született, továbbra is – egyházi kereten belül – a mozgalom függetlenségének és egységének megtartásával kívánnak működni. A közéletben való részvételüket a különféle egyesületek és gazdasági közösségek adta lehetőségekkel kívánják biztosítani, amely egyben a mozgalom megújulását és fennmaradását is jelentheti. Az „ellenzékiekkel” való együttműködés egyelőre csak a polgári közszolgálat bevezetésének kivívásáig tudják elképzelni.

Dr. Csapody Tamás ismertette a „Kelet-Nyugat Párbeszéd Hálózat Kör” által az alternatív polgári közszolgálat bevezetésére kidolgozott, az Országgyűlésnek címzett, május 26-i dátumozású alkotmánymódosítási és törvényjavaslatot. A tervezetet a jelenlévők közül többen aláírták.

Az információ forrása megbízható, ellenőrzött; tartalma részben ellenőrzött. 

Intézkedés:
-         az információt ellenőrzik, pontosítják;
-         tájékoztatják az ÁEH illetékes vezetőit;
-         a jövőbeni elképzelésekről további információkat gyűjtenek, és azokat értékelve kidolgozzák az alkalmazható intézkedéseket.

(III/III)

Az ellenzéki pártok megfigyelésének ténye 1990-ben, a Duna-gate botrány során vált ismertté. A pártállami vezetés számára eljuttatott titkosszolgálati információk (a beépülés mélységeinek) feltárása azonban csak a megmaradt dokumentumok, így a napi jelentések feldolgozásával történhet meg. Május 30-án 1988-ban a FIDESZ, 1989-ben az SZDSZ belső terveiről jelentettek.

NOIJ – összefoglaló jelentés, 1988.05.30. (105)

11. A Jogász Szakkollégium igazgatója lemondott megbízatásáról, és utódlásával kapcsolatban javaslatot terjesztett a közgyűlés elé. A javaslatban két személyt nevezett meg: Fodor Gábort, a kollégium tudományszervezőjét, a FIDESZ egyik alapító tagját és Gyekiczki Andrást. A többség Gyekiczki mellett szavazott.

Fodor nehezményezte a döntést, s azt kommentálva kifejtette: az azért volt számára negatív, mert a kollégisták félnek és úgy ítélik meg, hogy „a kollégium a Kelet-Nyugat” találkozó, valamint a FIDESZ kapcsán nagyon veszélyes játszmába kezdett, ami esetleg a felszámolásához is vezethet”. Ebből a félelemből következett Fodor szerint, hogy a többség leszavazta és gyakorlatilag csak a FIDESZ-ben aktívan tevékenykedők támogatták.

Az információ ellenőrzött. 

Intézkedés:

-         folytatják az ellenőrzéseket;
-         hasznosítják a tájékoztató munkában.

(III/III)

NOIJ – összefoglaló jelentés, 1989.05.30. (103)

6. A Szabad Demokraták Szövetségének vezetőit élénken foglalkoztatják a választással kapcsolatos előkészületek és ezzel összefüggésben a különböző szervezetek, pártok egymáshoz való viszonyának alakulása.

Magyar Bálint, Mécs Imre és Tölgyessy Péter egyik legutóbbi megbeszélésükön egyetértettek abban, hogy a választásokkal kapcsolatban az 1990-es tavaszi időponthoz kell ragaszkodni, mert számukra az az optimális. A felkészülést azonban már most meg kell kezdeni, amire egy operatív bizottságot kell létrehozni és el kell érni, hogy a tömegkommunikációs eszközök megfelelő önálló műsoridőt biztosítsanak számukra. (Emellett a „művészeti” műsorokban is szerephez akarnak jutni.)

Úgy vélik, hogy számukra a „kétfordulós” választás lenne előnyös, mivel a második fordulóban az ellenzék a maga javára fordíthatja az eredményt. A választókerületek vonatkozásában a „vegyes rendszer”-t akarják előnybe helyezni az egyéni választókerületekkel szemben. Az SZDSZ választási programját június 16-ra el akarják készíteni, és a Szocialista Internacionálé június 17-18-i összejövetelére is ki akarják juttatni (a rendezvényen az SZDSZ is képviseltetni akarja magát).

A legutóbbi megbeszélésükön felmerült, hogy a Magyar Nemzet című lap ez év decemberében megszűnik a HNF lapja lenni, és jó lenne, ha az Ellenzéki Kerekasztal megkaphatná a „fenntartóságot”.

Az információ forrása megbízható; tartalma részben ellenőrzött.

Intézkedés:
-         részletes jelentést készítenek;
-         folytatják a felderítést. 

(III/III)

A nyolcvanas évek kultúrbotrányai a titkosszolgálati iratokban is lecsapódtak. Május 29-én 1984-ben a CPG-ről, a jogerősen elítélt punkzenészekről, 1987-ben az Írószövetség vezetősége után, többek között a Spiró György verse keltette felzúdulásról készítettek összefoglalót. A napi jelentések ezekben az esetekben újabb adalékokat is tartalmazhatnak az ismert történetekkel kapcsolatban.

NOIJ – összefoglaló jelentés, 1984.05.29. (104)

12. „Kobra” fn. célszemély megbeszélést folytatott a CPG punk együttes két tagjával. Tájékoztatta őket az Amnesty International céljairól, tevékenységéről, majd kitöltette velük a jelzett szervezet egy-egy adatlapját, amelyhez csatolta az együttes három dalának szövegét is. Fényképeket és tevékenységük részletes leírását kérte tőlük, és jelezte, hogy a kérdőíveket a zenekar másik két tagjának is ki kell majd töltenie.

Az együttes tagjai tájékoztatták „Kobrá”-t az ellenük folyó bírósági eljárás állásáról, majd elmondották, hogy tervbe vették egy „CPG újság” megjelentetését. Ez részletesen tartalmazná az „eseményeket”. „Kobra” a terv megvalósítására ösztönözte őket.

Az információ ellenőrzött. 

Intézkedés:
-         folytatják a bizalmas nyomozást;
-         tájékoztatják a BRFK áb szervét.

(III/III)

NOIJ – összefoglaló jelentés, 1987.05.29. (105)

14. A Magyar Írók Szövetsége a havi elnökségi és választmányi ülésén a fő vitatéma a művelődési miniszter által elutasított kooptálási javaslatuk, valamint a szövetség jelenlegi helyzetének értékelése volt. (Vitatták, hogy helyes volt-e elképzelésük, többen kérdőre vonták Cseres Tibort, hogy valóban egyeztetett-e és kivel, „ki hazudott”, elfogadják-e a miniszteri döntést, vagy sem.) Éles kirohanásokat is tartalmazó vita után tudomásul vették a döntést, s az eredetileg kooptálásra javasolt három főt tanácskozási joggal hívják meg a választmányi ülésekre.

Jelenlegi helyzetüket többségében úgy ítélik meg, hogy „lassú elmozdulás” érzékelhető pozitív irányban. Ezzel  a hangadók csak úgy értenek egyet, ha – mint azt remélik – mégsem jön létre az Irodalmi Kollégium. A szövetség további létezését illetően továbbra is azt tartják meghatározónak, hogy miként alakulnak a felső vezetésben a személyi változások. Mindezek miatt a korábban májusra kitűzött „várakozási határidejüket” szeptemberig kitolják. (Ha addig nem stabilizálódik a helyzetük, akkor „erélyesebben” lépnek.)

A választmányi ülés elé harmincegy tagfelvételi kérelmet terjesztettek be, huszonhét főt felvettek, négy fő esetében a halasztás mellett döntöttek. A felvettek között több, ellenséges tevékenység miatt ellenőrzés alatt tartott, illetve látókörbe került személy van pl. Balaskó Jenő, Kőbányai János, Vezér Erzsébet, Turcsány Péter stb.

A választmány foglalkozott Spiró Györgynek a Mozgó Világ 1987/4. Számában megjelent a „magyarkodók ellen” szóló – szélsőségesen gyűlölködő – versével, amelynek megjelenése miatt állítólag Sumonyi Zoltán, az MV egyik szerkesztője kilépett a laptól. A jelenlévő Spirót a szövetség több nagytekintélyű tagja – egyebek között Karinthy, Vas István, Rab Zsuzsa stb. – leckéztette meg. Végül abban maradtak, hogy „ne ismétlődjön meg a Nagy Gáspár-ügy”, ezért elég lesz Spirónak az elhangzott elmarasztalás, ügye nem kerül az Etikai Bizottság elé. A „történelmi felelősség” kérdéskörének megvitatását azonban napirendre tűzik.

Az információ forrása megbízható, ellenőrzött; tartalma részben ellenőrzött. 

Intézkedés:
-         részletes jelentést terjesztenek fel;
-         folytatják az objektumvédelmi feladatok végrehajtását.

(III/III)

Fotó: rockbook.hu

Az állambiztonság által felterjesztett napi jelentések révén kirajzolódik a BM III/III-1. Osztály, az egyházi (reakció) elhárítás mindennapi tevékenysége is. Bár a szerv a nyolcvanas években keletkezett ügynök- , munka- és objektum-dossziéi a rendszerváltozás idején megsemmisültek, ezek a dokumentumok betekintést engednek a titkosszolgálati munka hétköznapjaiba.

NOIJ – összefoglaló jelentés, 1985.05.27. (101)

6. A magyarországi feloszlatott jezsuita rend vezetői arra készülnek, hogy az előreláthatóan június 27-én hazánkba látogató Hans-Peter Kolvenbach jezsuita generális közreműködését felhasználva, az általuk – a világi papok közül – nevelt három jezsuita novícius helyzetét legalizálják. A kb. 50 éves „újoncokkal” kívánják megoldani a leányfalui lelkigyakorlatos ház folyamatos jezsuita lelki vezetését, valamint a rend utánpótlását.

Az információ ellenőrzött. 

Intézkedés:

-         tájékoztatják az ÁEH-t;
-         megszervezik a felmerült személyek operatív ellenőrzését.

(III/III) 

NOIJ – összefoglaló jelentés, 1988.05.27. (104)

7. A magyarországi Jehova tanúi vallási szektán belül erősödőben van az a törekvés, hogy elismert felekezetként működhessenek. E célt szolgálja az az állásfoglalásuk, miszerint a katonai szolgálat helyett hajlandók vállalni egy adott munkahelyen, meghatározott ideig tartó munkát, azzal a kikötéssel, hogy a munkavégzés során sem szóban, sem tevékenységben nem alkalmazzák a katonai szolgálat fogalmát.

Az információ ellenőrzött.

Intézkedés: operatív úton erősítik a szektán belül végbemenő folyamat érvényesülését.

(III/III)

Fotó: epiteszforum.hu

A belső elhárítás figyelemmel kísérte a nyolcvanas évek második felének civil szerveződéseit, különösen a környezetvédelmi mozgalmakat. Míg 1985-ben 50, 1988-ban már 179 alkalommal jelentettek a pártállami vezetésnek a "környezetvédelem ürügyén folytatott ellenséges tevékenységről." 1987. május 26-án egy új egyesület alakulása ürügyén Sólyom László felszólalását is rögzítették.

NOIJ – összefoglaló jelentés, 1987.05.26. (102)

7. Dr. Sólyom László, az ELTE Állam- és Jogtudományi Karának tanára felszólalt az „Országos Természet és Környezetvédelmi Egyesület” f. hó 12-i második alakuló ülésén. Kifejtette, hogy amennyiben az OKTH nem reflektál a beadványukra 30 napon belül, akkor azt a hatóság beleegyezéseként fogják értékelni, és megalapítottnak tekintik az egyesületet. Az engedély megtagadása esetén mozgalommá alakulnak át, amit megkísérelnek egységes szemlélet alapján országossá fejleszteni, különböző szervezetek (úttörőcsapatok, KISZ csoportok, egyetemi körök stb.) bevonásával, helyi szekciók kialakításával.

Az információ forrása megbízható, ellenőrzött; tartalma részben ellenőrzött.

Megjegyzés: javasolt eljárásának alkotmányos, illetve jogi vonatkozásait Sólyom László (természetesen csak általánosságban, a „környezetvédő” tevékenység említése nélkül) ismertette interjú formájában az Élet és Irodalom 1987/21. számában. 

Intézkedés:
-         az információt ellenőrzik, kiegészítik;
-         felhasználják a tájékoztató munkában;
-         folytatják az ellenőrzést.

(III/III)

Fotó: Duna-tüntetés, 1989 (Fortepan)

A BM III/III. Csoportfőnökség beosztottjai az "összbelügyi szemlélet" jegyében folyamatosan együttműködtek más állambiztonsági részlegekkel is. Így például a népi értelmiség megfigyelésére indított "Subások" fedőnevű nyomozásba, amint az alábbi napi jelentés is mutatja, bekapcsolódott a hírszerzés (BM III/I) is.

NOIJ – összefoglaló jelentés, 1979.05.25.  (120)

5. Az ausztriai Mönichkirchenben május első hetében megtartották az EPMSZ (Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem) „Akadémiai Napok” c. rendezvénysorozatát, amelyen az MNK-ból 6 fő vett részt. A hivatalos rendezvényeken nyilt ellenséges propagandát nem tapasztaltam. Az emigráció képviseletében jelen volt többek között Borbándi Gyula, Molnár József, Cs. Szabó László. Az RSZK-t Sütő András és Szőts Géza képviselte. A rendezvény időpontja egybeesett Sütő Herder-díj átadásával. A főszervező Szépfalusi István volt.
A magánbeszélgetéseken elhangzott többek között, hogy miért van szüksége az MNK-nak szovjet orientációra., amikor a Nyugat sokkal fejlettebb; Moszkva irányítása mellett nem lehet önálló politikát folytatni. Sz. Szabó azt fejtegette, hogy közös érdek „az asztal alatti kézfogás” és együttműködés, amelynek megvalósításán ő is hajlandó munkálkodni.
Az EPMSZ keretén belül működtetik a „Könyvbarátok Köre” c. szervet, amely kiadványok terjesztéséből tartja fenn magát. Legutóbbi két kiadványuk: Hanák Tibor marxizmust támadó, annak haladó voltát kétségbe vonó írása, valamint Szelényi-Konrád: „Az értelmiség útja…” c. tanulmánya.

(III/III)

Az információ forrása megbízható, ellenőrzött; tartalma részben ellenőrzött. 

Intézkedés:
-         Az információt megküldik a BM III/I-7 Osztálynak.
-         Felhasználják a „Subások” fn. bizalmas nyomozáshoz.

A III/III. Csoportfőnökség, így az "egyházi reakció elhárítás" (BM III/III-1. Osztály) nyolcvanas évekbeli ügyei az iratmegsemmisítések miatt csak töredékesen ismertek. Az állambiztonság fennmaradt napi jelentései ugyanakkor kellő tömörséggel mutatnak rá az egyházügyi adminisztráció és a titkosszolgálati tevékenység kapcsolatára:

NOIJ – összefoglaló jelentés, 1980.05.24. (119)

6. Budapesti Központi Szeminárium hallgatóinak széles körében elterjedt annak a püspöki döntésnek a híre, mely szerint elhalasztják Kocsi György végzős hallgató pappá szentelését, ha nem szakítja meg kapcsolatát a Bulányi-féle illegációval.

Az illegális bázisközösségi mozgalomnak megnyert kispapok az események kapcsán igyekeztek hangulatilag megbontani az intézeti rendet, és 12 kispap aláírásával levelet küldtek több püspök, valamint Dr. Lékai László bíboros részére.

Az információ forrása megbízható, ellenőrzött.

Intézkedés: operatív lehetőségeik felhasználásával lépéseket tesznek, hogy a szeminaristák zöme határolja el magát Bulányi híveitől.

(III/III)

Fotó: kpi.hu