A III/III. krónikája

Az egyházak tevékenységének ellenőrzése, megfigyelése, manipulálása a kommunista titkosszolgálatok számára a pártállami időszak egészében kiemelt feladat volt. A BM III/III. Csoportfőnökség megszervezése után is külön részleg foglalkozott a „klerikális reakció” kezelésével. A belső elhárítás központjában a hálózati személyek (közkeletűen az „ügynökök”) harmadát-negyedét egyházi ügyekben foglalkoztatták a hetvenes-nyolcvanas években is. Így nem véletlen, hogy a politikai vezetés számára felterjesztett jelentésekben is gyakran szerepeltek ilyen jellegű információk.

Az alábbi napi jelentés, nagy valószínűséggel a Varga Ágota dokumentumfilmjében megszólaló „tartótiszt” munkájának eredménye volt. Az egykori alezredes ugyanis ebben az időben már a katolikus egyházi vezetőkkel foglalkozó alosztály irányítója volt. S bár az egykori parancsnok a filmben inkább pályájának középső időszakáról, a Komárom megyei tevékenységéről (1974-1986) beszélt, az itt bemutatotthoz hasonló (folyamatosan közölt) dokumentumok révén kirajzolódhat az ő, illetve a budapesti központban dolgozó beosztottainak mindennapi tevékenysége a rendszer utolsó éveiben (1986-1990). A "tartótiszt", azaz Ács Péter személyi adatlapja a szaklevéltár honlapján olvasható. (Fotó: ÁBTL 2.8.1. 14669)

NOIJ – összefoglaló jelentés, 1987.06.23. (122)

9. Paskai László esztergomi érsek fogadta Sigmund Sternberget, a Zsidók és Keresztények Tanácsának  (ICCJ) elnökét. Beszélgetésük fő témája a keresztények és zsidók közötti dialógus szükségessége volt. E törekvés szellemében kerül megrendezésre 1988-ban Ausztriában egy keresztény-zsidó konferencia az Anschluss 50. évfordulója alkalmából.
Sternberg tájékoztatta az érseket azon elképzelésükről, mely szerint Magyarországon egy olyan szervezetet szándékoznak létrehozni, amely politikával nem foglalkozna, csak a dialógust szorgalmazná. E témában – mint mondta – már folytatott tárgyalásokat. 

Az információ forrása megbízható, ellenőrzött; tartalma nem ellenőrzött.

Intézkedés:
-         folyamatosan figyelemmel kísérik a jelzett szervezet létrehozásának előkészületeit;
-         tájékoztatják az ÁEH-t. 

(III/III)

Az állambiztonság a kezdetektől nyomon követte a Soros György által Magyarországon létrehozott alapítvány működését. A szervek elsődleges feladata az ellenzékinek minősülő személyekkel kiépített kapcsolatok felderítése (esetleges manipulálása) volt. Közben egy esetleges bomlasztó akció érdekében a szervezeten belüli ellentéteket is rögzítették.

NOIJ – összefoglaló jelentés, 1987.06.22. (121)

3. Vásárhelyi Miklós F-dossziés személy a Soros Alapítvány magyarországi megbízottja. Arról tájékoztatta egy, az MTA-nál dolgozó kapcsolatát, hogy Soros György – saját számításai szerint – ebben az évben 4 millió dollárt adott alapítványa költségeire. Mivel tervei között szerepel, hogy a Szovjetunióban is hasonló alapítványt létesít, ezért a forinttérítéses dollárt a következő évtől 1 millióra karja csökkenteni.

Vásárhelyi ezt a lépést negatívan ítéli meg, véleménye szerint ugyanis a csökkentés következtében a magyar kormánynak és az MTA-nak „elmenne a kedve az egész alapítványtól”, mert részükről az volt a lényeges, hogy az országba minél több dollár jöjjön be.

Az információ forrása megbízható, ellenőrzött; tartalma részben ellenőrzött. 

Intézkedés:
-         pontosítják, kiegészítik az információt;
-         folytatják az ellenőrzést;
-         az alapítvánnyal kapcsolatos fejleményeket figyelemmel kísérik.

(III/III)

NOIJ – összefoglaló jelentés, 1987.06.22. (121)

4. Az ELTE Jogász Szakkollégium 400 000 forintos támogatást kap a Soros Alapítványtól egy „Századvég” című kiadványsorozat elkészítésére. Ebben a sorozatban tervezik megjelentetni egyebek között Bába Iván „Trianon Csehszlovákiában” című munkáját és egy Bibóról szóló tanulmányt is.

Az információ forrása megbízható, tartalma részben ellenőrzött. 

Intézkedés:
-         folytatják a bizalmas nyomozást.
-         Tájékoztatják az egyetem vezetését.

(III/III)

A BM III/III. Csoportfőnökség munkatársai a nyári kánikula idején is folyamatosan végezték a munkájukat. Azonban a hőség okozta problémák, valamint a BM-üdülők beutalóinak hiánya rendszeresen megjelentek a belső hangulatjelentésekben: „A Csoportfőnökség dolgozóit – mint minden nyári időszakban – foglalkoztatják az öltözködési előírások. Igen sokan kérik, hogy a Minisztérium Vezetői módosítsák azokat – hasonlóan a többi miniszteriális szerveknél kialakult szokásokhoz. A vélemények szerint a 30 fok körüli hőségben arról felismerhető az áb. állomány, hogy egyedül az idetartozók járnak a városban zakóban, zárt ing-nyakkendővel.” (1972. június)

A nyári szünidőben az ifjúsági, illetve az egyházi elhárítás (BM III/III-1., illetve 2. Osztály) munkatársai minden évben beszámoltak a fiatalokkal foglalkozó, veszélyesnek ítélt lelkipásztorok titokban szervezett táborairól. Az alábbi napi jelentés a hosszú időn át megfigyelt lelkész, Németh Géza terveiről, református fiatalok összejöveteleiről tájékoztatta a pártállami vezetést. Ugyanakkor az ifjúsági munkát más egyházakban is ellenőrizték. A Regnum Marianum közösség elleni nagyszabású nyomozás ("Ellenállók" fedőnevű ügy) során például egy teljes, rejtett kamerával készült fotósorozat készült (és maradt fenn) a titokban táborozó katolikus fiatalokról. Vezetőjüket Hagemann Frigyest, egy egyházpolitikai játszma részeként, 1971-ben öt év börtönbüntetésre ítélték.

NOIJ – összefoglaló jelentés, 1979.06.21. (143)

6. A 138. sz. és 147. sz. napi jelentésekben információkat szerepeltettünk azzal kapcsolatban, hogy Németh Géza működéstől eltiltott református pap, „F” dossziés, illegális táborozásokat szervez.

Újabb információ szerint a táborokba külföldről is hív vendégeket. Júniusban Balatonszéplak-felsőn „Halászati Szaktábort”, júliusban Badacsonyőrsön „Bábel”, augusztusban Balatonszemesen „edzőtábor” néven szervezi a táborozást.

(III/III)

A BM III/III. Csoportfőnökség fennmaradt napi jelentései nem egy esetben a köztörténetből ismert eseményekről szólnak, azok állambiztonsági értelmezésére is rámutathatnak. A Csoóri Sándorra mért 1983-as szilencium leírása, többek között azért is figyelemre méltó, mert a belső anyag is az állami szervek intézkedéséről beszél, elhallgatva az MSZMP illetékes vezetőinek a szerepét.

NOIJ – összefoglaló jelentés, 1983.06.20. (121)

4. Csoóri Sándor a Magyar Írók Szövetségének elnökségi ülésén szóba hozta és visszautasította azt bírálatot, mely őt a Duray-könyvhöz írt előszava miatt érte. Az előszót, mint mondta, sajnálatos módon egy amerikai kiadónál – Püskinél – kellett megjelentetnie, mert itthon nem lehetett, pedig semmi olyat nem írt, ami az MNK érdekeit sértené.

Csoóri szerint országunk nemzetközi tekintélye jelenleg éppen azért ilyen mértékű, mert ezek a kifogásolt viták – a szomszédos szocialista országoktól eltérően – nálunk lezajlanak, s a kultúra területén szellemi pezsgés van.

Az információ forrása megbízható, ellenőrzött; tartalma részben ellenőrzött.

Intézkedés: folytatják a bizalmas nyomozást.

(III/III)

NOIJ – összefoglaló jelentés, 1983.06.20. (121)

5. Az előző pontban szereplő üggyel kapcsolatban az Írószövetségben f. hó 17-ére újabb, rendkívüli elnökségi ülést hívtak össze, melyen a művelődési miniszter közölte, hogy az állami vezetés Csoóri Sándor előszavát politikailag károsnak minősítette, és ezért vele szemben az alábbi döntést hozta.

- hivatalos minőségben – általában – nem képviselheti az Írószövetséget, így nem utazhat Olaszországba, az Illyés-ünnepségre sem;

- nem publikálhat az MNK kül- és belpolitikai érdekeit sértő írást, s ennek szigorúbb ellenőrzésére az illetékes szervet utasítást adtak.

Az elnökség jelenlévő tagjai közül többen bírálták az összehívás módját, majd beszéltek az írói lelkiismereti elkötelezettségről, ami el kell töltse őket a határon túli magyar kisebbségek sorsáért érzett felelőséggel.

A jelenlévők a döntést végül is tudomásul vették.

Az információ ellenőrzött.

Intézkedés: folytatják az ellenőrzést.

(III/III)

Egy mindennapi eset, a hírszerzés és a belső elhárítás kooperációja. Harangozó Szilveszter parancsnoki utasításával.

NOIJ – összefoglaló jelentés, 1986.06.19. (119)

13. A BM III/I Csoportfőnökség információja alapján f. hó 12-én jelentettük, hogy Menyhárt Gábor, Kuvaitban tanuló magyar ösztöndíjast a kuvaiti katonai kémelhárítás tiltott helyen fényképezés miatt őrizetve vette, Menyhárt az esetet nem jelentette.

Miniszterhelyettes elvtárs utasítást adott Menyhárt azonnali hazahozatalára.

-  A BM III/III Csoportfőnökség jelenti, hogy megvizsgálták Menyhárt Gábor ügyét; megállapították, hogy nevezett ösztöndíja lejárt, f. hó 13-án végleg hazatért Magyarországra.

-  A BM III/I Csoportfőnökség jelenti, hogy Menyhártot a Ferihegy-2 repülőtér vámterületén egy, 45 év körüli, alacsony, kreol bőrű, sűrű sötét hajú férfi várta, bensőségesen üdvözölte az útlevélkezelésnél. A férfi több vámosnál megpróbálta elérni, hogy Menyhárt vámkezelését soron kívül intézzék el, ami végül sikerült úgy, hogy az egyik „zöld” folyosóból nyitottak „pirosat”.

Megjegyzés:

- A férfi személye a BM III/I Csoportfőnökség előtt ismeretlen; a szervnek nincs információja arról, hogy Menyhárt túllépte-e a 90 ezer Ft-os valutakeretét, illetve eltitkolt-e vámköteles cikkeket.

- Menyhárt ösztöndíjasként nem tud visszatérni Kuvaitba, viszont nem zárható ki, hogy rövid időn belül turistaként, vagy meghívás alapján kiutazik. Menyhárt tervei között ugyanis az szerepel, hogy itthon valamilyen állást vállal, de hamarosan egyéni munkavállalóként külföldre szándékozik menni. Konkrét információk nincsenek, de magatartásából, megnyilatkozásaiból nagy valószínűséggel arra lehet következtetni, hogy már tett lépéseket külföldi munkaajánlat megszerzése érdekében.

(III/III, III/I)

[kézzel írva:] Kérek külön jelentést a III/III Csfségtől. H. SZ.

Nagy Imre kivégzésének évfordulójára minden évben különös gonddal készültek a belső elhárítás munkatársai. Az egész országra kiterjedő hálózat révén számos emlékező gesztust rögzítettek. A már megfigyelt prominens ellenzéki személyek esetében pedig részletes jelentés készült bármilyen a forradalmat megidéző programról.
Az alábbi összefoglalóban újabb célszemély fedőneve bukkan fel: "Csaló" Philipp Tiborral azonosítható. A lakásán tartott rendezvényt vélhetően többféle módon is megfigyelték. Talán ezért készült el ez az anyag másodnapra.

NOIJ – összefoglaló jelentés, 1987.06.18. (119)

6. „Csaló” fn. célszemély lakásán f. hó 16-án este megtartották – a már előkészület során jelentett – Nagy Imre emlékestet, mintegy 20-25 fő részvételével. A program az alábbiak szerint zajlott le:

Beszédet mondott Kis János, Pákh Tibor, Szalai Pál, majd az „ötvenhatosok” nevében Lőcsei Pál. A helyiségben fekete lepellel borított, ravatalt utánzó emelvény volt, amelyre koszorút és Nagy Imre portrét helyeztek el. Molnár Tamás, az Inconnu-csoport aktivistája a „magyar demokratikus ifjúság” nevében rövid deklarációt olvasott fel, amely Nagy Imre „történelmi személyiségét” méltatta, és az emlékének ápolására szólított fel. Ezután meggyújtotta a „jelképes síremlék” előtt elhelyezett gyertyát, s a jelenlévők egy perces néma csenddel tisztelegtek Nagy Imre emlékének. 

Az „emlékest” befejezéseként felolvasták Nagy Imre lányának az alkalomra írt levelét, amelyben kifejti, hogy azoktól, akik felváltják a mostani vezetést, nem egyszerűen egy síremlék felállítását kér, hanem:
-         Nagy Imre rehabilitálását;
-         valamennyi 1956-os mártír exhumálását;
-         közös sír – nemzeti tömegsír, illetve emlékhely – építését, amely az 1956-os hősökre való emlékezés lángját ébren tartaná”.

Az „emlékestet” Bokros Péter videofelvételen rögzítette, az elhangzott beszédeket külön, magnetofonra is felvették.

A nap folyamán lezajlott akciókról részletesen tájékoztatták a különböző nyugati sajtóorgánumokat, rádióadókat, emigráns kapcsolataikat. 

Intézkedés:
-         tájékoztató jelentést készítettek;
-         a június 16-i akciók fő szervezői elleni adminisztratív lépések végrehajtására javaslatot készítenek.

(III/III)

NOIJ – összefoglaló jelentés, 1987.06.17. (118)

3. A belső „ellenzék” polgári radikális szárnya f. hó 16-án 11 órára megemlékezést szervezett Nagy Imre kivégzésének évfordulója alkalmából a Batthyány örökmécsesnél. A téren összesen 20-25 fő jelent meg, köztük Philipp Tibor, Gadó György, Haraszti Miklós, Kis János, Radnóti Sándor, Tamás Gáspár Miklós, Kőszeg Ferenc.

A résztvevők egy csoportja Tamás Gáspár Miklós lakásáról transzparenseket hozott magával, amelyek feliratai: „Batthyány Lajos miniszterelnököt kivégezték 1849. október 6-án, Nagy Imre miniszterelnököt kivégezték 1958. június 16-án.”, „Emlékezzünk Nagy Imrére”. Néhányan „Éljen a magyar szabadság” jelszót kiabálták. A résztvevők közül 4-5 fő Tamás G. Miklós lakásának a térre nyíló erkélyéről nézte az eseményeket, egyikük fotózta a transzparenseket, majd a rendőri intézkedést.

A tér biztosítására kirendelt rendőri egység a gyülekezőket távozásra szólította fel, a transzparenseket elvette. További intézkedésre nem került sor. Néhányan ugyan vonakodtak eleget tenni a felhívásnak, azonban az URH járőrkocsi megjelenését követően a csoport feloszlott. Tíz-tizenkét személy felment Tamás G. Miklós lakására, és körülbelül ugyanennyien elindultak a „301-es parcellához”.

Az akció időpontjában a téren lassítva áthaladt az USA, valamint a Norvég Királyság budapesti nagykövetségének egy-egy diplomáciai rendszámú gépkocsija.

Az információ ellenőrzött.

Intézkedés:
-         a helyszíni biztosítást a BRFK végrehajtotta;
-         tájékoztató jelentést készítettek.

(III/III)

NOIJ – összefoglaló jelentés, 1988.06.17. (119)

12. A BM III/III Csoportfőnökség információja alapján f. hó 2-án jelentettük Szász István belső „ellenzéki” személynek egy „hangos szamizdat” létrehozásával kapcsolatos elképzeléséről. Eszerint egy magnót összekapcsolnának egy általuk összeállított rádióadóval, a magnót távirányítóval bizonyos időközönként elindítanák, és a szöveg – szamizdatcikkek – hallható lenne a Kossuth Rádió műsorában.

A miniszterhelyettes elvtárs utasítására a BM III/III Csoportfőnökség a műszaki kivitelezés lehetőségével kapcsolatban az alábbiakat jelenti:

A Kossuth Rádióval azonos frekvencián történő bármilyen rádióadás lehetősége műszaki okok miatt kizárt, azonban a közvetlenül a hivatalos adó frekvenciája mellé hangolt illegális adó megszólaltatása – középhullámon – fix telepítésű, 150-200 watt teljesítményű, nagy felületű sugárzó antennával (árbóc vagy akár a tömegközlekedési eszközök felsővezetéke) ellátott adóval megvalósítható.

Az ilyen módon telepített adóberendezés gyenge minőségben, de érthetően besugároz egy Budapest nagyságú várost. (Gyakorlati alkalmazására az 1968-as prágai események alatt már sor került.)

Rövidhullámon nincs adási lehetőség. Az URH sávban a CB rádiózás szabályai a mérvadók, ami „relézés nélkül” 6-800 méteres vételi körzetet jelent. Esetlegesen és szórványosan – a terjedési feltételek függvényében – maximum 2-4 km-es távolságban még gyenge minőségben foghatók az ilyen jellegű adások.

(III/III)

(Fotó: Fortepan)

1989-re a belső elhárítás nem csupán az évek óta szemmel tartott ellenzéki csoportokat figyelte meg, hanem a rendszer (potenciális) baloldali kritikusairól is jelentéseket készített.

NOIJ – összefoglaló jelentés, 1989.06.15. (117)

A BM III/III Csoportfőnökség megbízható hírforrása az alábbi – más megfigyelőkével is azonos – értékelést adta az SZKH június 12-ei nagygyűléséről:

A jelenlegi találkozó és a korábbi események tanúsága szerint a Hálózat munkája nehezen bontakozik ki. Ennek nyilvánvaló oka az azt alkotó csoportok és személyek politikai nézeteinek, érzelmeinek, személyes hátterének és hovatartozásának sokfélesége, amelynek következtében több a szétforgácsoló, mint az összetartó tényező.

Nyilvánvalóan nehezíti a koordináció erősödését a Hálózat saját maga elé állított korlátja, hogy nem akar „tagsággal” rendelkező „szervezet”, azaz egyfajta „pártkezdemény” lenni.

A korábbi Hálózat-összejövetelek, tanácsülések visszatérő állítása volt, hogy egy országos támogatói gyűlés „túllendítheti” a kezdeményezést a nehézségeken. A június 12-iösszejövetel egyáltalán nem igazolta ezt a várakozást: a gyűlés a Hálózat egyetlen lényeges problémájára sem adott választ: politikai céljaik elérését csak minimális mértékben – vagy egyáltalán nem – segítette elő; az Ideiglenes Tanács választott összetételét semmilyen módon nem erősítette meg, annak vitatott jogszerűségét nem támasztotta alá; a „Van Kiút”-hoz képest nem adott részletesebb vagy konkrétabb politikai programot; nem vázolt a koordináció jövőjét illetően jelentékeny új elképzelést. Nem hozott határozatokat, sőt semmilyen kérdésben nem tartottak szavazást. Mécs Imre mint az egyik ülés elnöke mindezt úgy értékelte, hogy asz összejövetel fő funkciója a kölcsönös ismerkedés és informálás, a személyközi és csoportközi kapcsolatok kialakítása volt.

A lényeges problémákat illetően a találkozó szeptember-októberre halasztotta a döntést, amikor a Hálózat úgynevezett támogatóinak a mostaninál is nagyobb létszámú értekezletét kívánják összehívni.

Az információ megbízható, ellenőrzött.

Intézkedés: folytatják az ellenőrzéseket.

(III/III)

NOIJ – összefoglaló jelentés, 1989.06.15. (115

10. A Szocialista Ifjúsági Szövetség (SZISZ) ideiglenes ügyvezetőségének elnöke Berlinben állítólag megbeszéléseket folytatott a keletnémet ifjúsági szervezet, az FDJ képviselőivel, majd az NDK állambiztonsági minisztériuma munkatársaival a SZISZ-nek nyújtandó anyagi, technikai támogatások ügyében. Hasonló témájú tárgyalásokra került sor a budapesti kubai és albán nagykövetség munkatársaival.

Felmerült az is, hogy a Munkásőrség „titkos pénzalapjának” egy részét esetleg át lehetne csoportosítani a SZISZ propaganda céljaira. (A SZISZ létszáma jelenleg 627 fő)

Az információ forrása megbízható; tartalma nem ellenőrzött

Intézkedés: megszervezik az ellenőrzést.

(III/III)

A belső elhárítás a pártállami időszakban a nyilvánosság őreként is tevékenykedett. A kádárizmus rendszerének megszilárdulása után ismét nyilvánvalóvá váltak azok a témák, amelyekről szélesebb körben semmilyen formában nem (vagy csak nagyon torzított módon) eshetett szó.
Az ezekről szóló szűk körű magánbeszélgetéseket a veszélyesnek ítélt állampolgárok esetében a BM III/III. ellenőrizte. A rendszer tabuinak számított a határon túli magyarság helyzete, az „1956-os események”, a szovjet csapatok jelenléte vagy olyan társadalmi problémák mint a szegénység.
A már megfigyelt „belső ellenzékhez” kapcsolódó Szegényeket Támogató Alap jelentkezése így nyomban kiváltotta a hatalom ellenintézkedéseit. Az állampolgári önszerveződés ellen a BM III/III. cinikusan „Kéregetők” fedőnéven kezdett nyomozást. Ennek részletei még csak töredékesen ismertek, ám egyes feltárt történetekből (pl. Krassó György „Lidi” aktáiból) jól látható, hogy a belső elhárítás itt is a bomlasztásra törekedett. A karitatív akciókban megtestesülő szolidaritást névtelen levelekkel és hasonló eszközökkel próbálták megtörni, sikkasztással gyanúsították meg a kiválasztott célszemélyeket. Az alábbi napi jelentés a korszak félelmeiről, a megfigyeltek óvatosságáról és a pártállami nyomásgyakorlás módszereiről is adalékokat tartalmaz. Érdemes figyelni a teljes névvel, a monogrammal és a fedőnévvel jelzett személyek elkülönülésére. 

NOIJ – összefoglaló jelentés, 1984.06.14. (116)

10. A „SZETA-szeminárium” f hó 12-i összejövetelén Iványi Gábor, az „Evangéliumi Testvéri Közösségek” lelkésze tartott előadást arról, hogy a szegényeknek nemcsak anyagi segítséget kell nyújtani, hanem személyiségüket is meg kell változtatni, hogy a „felfelé vivő útra léphessenek”. Az előadás valláserkölcsi síkon, sem politikai megállapításokat, sem gyakorlati utalásokat nem tartalmazott.

Az összejövetelen mintegy 35-40 főnyi hallgatóság vett részt, köztük a szervezők: „Okoskodó”, „Fürdős”, „Szeges”, „Székes”, stb., néhány szociológus: Sz. Júlia, Gy. Péter, (MTA-SZKI munkatársai), M. Éva és néhány nem azonosított, szociológiával foglalkozó személy. Jelen volt továbbá egy Anthony Zador nevű amerikai egyetemi hallgató.

A „szeminárium” bevezetőjében, majd néhány személlyel folytatott külön beszélgetésben „Okoskodó” közölte, hogy „a rendőrség támadja az előadássorozatot”, készüljenek fel, hogy egy-két órán belül, itt a helyszínen is megjelennek. A szűkebb kört tájékoztatta, hogy a májusi program előadója nem elfoglaltsága miatt maradt távol, hanem mert hivatali felettese „elbocsátással fenyegette”. Tudomásuk van arról, hogy a „KB egyik osztályától” Cs. László (MTA-SZKI igazgatója) is kapott figyelmeztetést, amelyet továbbítottak Sz. Júliának és Gy Péternek.

Mindebből „Okoskodó” azt a következtetést vonta le, hogy a jövőben nem fogják előre kihirdetni az előadót. Keresik az informátort is, akinek révén a „pártközpont” vagy a rendőrség tudomást szerezhet a terveikről.

„Okoskodó” bejelentette, hogy következő összejövetelük június 26-án lesz, „más jelleggel” mint az eddigiek – ősszel pedig szeptember 10. után folytatják ezt a sorozatot.

Az információ megbízható, ellenőrzött.

Intézkedés: folytatják az ellenőrzést.

(III/III)

Fotó: CreativeCommons