A Magyar Állami Operaház a belső (reakció) elhárítás számára kiemelt kulturális intézménynek (a szakzsargon szerint: objektumnak) minősült. A BM III/III. Csoportfőnökség megszervezésétől, 1963-tól folyamatosan megfigyeltek mindenkit a művészektől a műszaki dolgozókig. Előbbiek esetében főleg a külföldre történő távozási kísérleteket (disszidálásokat) próbálták kiszűrni, utóbbiakat a magas rangú párt- és állami vezetők látogatásai miatt ellenőrizték, de természetesen figyeltek az ellenséges politikai megnyilvánulásokra is.
Az Operaházban az állambiztonsági munkát 1956 előtt Harangozó Szilveszter irányította, aki később a BM III/III. csoportfőnöke lett. Ő 1955-ös, Nagy Imre politikáját támadó összefoglalójában a következőket jelentette: „1953 óta 1955 márciusáig a zeneművészeti életben is komoly jobboldali elhajlás történt. Az elhajlásnak volt következménye, hogy felütötték a fejüket kispolgári irányzatok, a liberalizmus, amelyek a zenében a kozmopolitizmust, az elvtelenséget szülték. (…) Amikor szovjet darabot műsorra tűztek, pl. az Ifjú Gárdát gyenge, másodrangú szereplőkkel játszatták, noha rendelkezésre álltak volna elsőrangú művészek is. (…) Ugyanakkor állandó műsorszámként futnak olyan darabok, mint pl. a ’Rózsalovag’.” (Harangozó karrierjének részletei Ungváry Krisztián tanulmányában olvashatók.) Szintén az Operaházban tevékenykedett egy ideig Végvári József, aki később a Duna-gate botrány kirobbantója lett. Működésének erről a szakaszáról visszaemlékezéseiben is beszámolt.
Az intézményben végzett munka dokumentumait külön objektum-dossziéba gyűjtötték. (Jelenlegi levéltári jelzete ÁBTL 3.1.5. O-20008.) Ebből tudható, hogy 1963-ban az Operaház 1031 dolgozója (565 művész) között a szervek 5 hivatalos kapcsolatot, 2 társadalmi kapcsolatot 2 informátort tartottak nyilván. (Míg korábban 26 fős hálózatot foglalkoztattak ugyanott.) Veszélyes elemként 39 fő figyeltek meg. 1987-ben az illetékes elhárító tiszt munkáját 1 titkos megbízott és 4 hivatalos kapcsolat segítette a vezetők között, a technikai személyzet körében pedig 2 titkos megbízott és 5 társadalmi kapcsolat tevékenykedett. (További részletek Gervai András munkájában olvashatók.) Az állambiztonság hivatalos alkalmazottai (a tartótisztek) és segítőik, a hálózat tagjai (ügynökök és más kapcsolatok) sok esetben egészen banális dolgokról is jelentettek, amint azt az alábbiak is mutatják:
NOIJ – összefoglaló jelentés, 1982.06.07. (113)
12. A Magyar Állami Operaház balett együttese f. hó 4-én rendkívüli társulati ülést tartott, mivel a táncpróbák céljára használt termekben a hőmérséklet 45 C°, és a nem működő klímaberendezések kijavítására irányuló kérésükre eddig nem történt intézkedés. A 120 tagú együttes ilyen körülmények között nem hajlandó tovább dolgozni.
Az ülésen döntés született arról, hogy küldöttséget menesztenek az illetékes vezető elvtárshoz, júniusi programjukat pedig átdolgozzák.
Az információ részben ellenőrzött.
Intézkedés:
- az információt ellenőrzik;
- tájékoztató jelentést készítenek.
(III/III)
