Az ellenzéki pártok megfigyelésének ténye, valamint a titkosszolgálati iratok megsemmisítésének folyamata 1990-ben, a Duna-gate botrány során vált ismertté.
A másfél évtizede zajló történeti kutatás révén úgy tűnik, hogy a többpártrendszer kialakulásának állambiztonsági megfigyelése, a „Cég” működésének hatóköre elsősorban a hiánytalanul fennmaradt (a pártközpontba felterjesztett) Napi Operatív Információs Jelentések (NOIJ) alapján rekonstruálható.
A pártállami vezetés számára készült anyagokból blogunkban közölt válogatás, egyre több részletet mutat be a rivális politikai erők megfigyeléséről. Legyen szó az MDF kampányterveinek fürkészéséről, az SZDSZ választási stratégiájának kipuhatolásáról, a FIDESZ taktikájáról, vagy az MSZP korabeli megítéléséről.
NOIJ – összefoglaló jelentés, 1989.11.07. (217)
7. Mécs Imre és Göncz Árpád értékelése szerint „az MSZP nehézkes szerveződése miatt most vákuum keletkezett, amely labilitást és puccsveszélyt is okozhat., főleg akkor, ha a régi MSZP-sek hirtelen szerveződni kezdenek”. Egy puccs bekövetkezését nem tartják „reális, közeli veszélynek”, mert az „MSZP-n belüli tagság erősen decentralizált”, de azért szerintük „az nem lenne jó, ha vagy 200 ezer ember oly módon szerveződne, hogy teljesen kikerüli Pozsgayékat”. (Az államminiszter helyzetét az MSZP „teljes bukása” miatt reménytelennek tartják.)
Saját helyzetével kapcsolatban Mécs Imre elmondta: „őt az ellenzék háttérbe akarja szorítani, amit az SZDSZ kongresszusa is alátámasztott”, és ennek okát nem ismeri. Göncz szerint ezen úgy kellene változtatni, hogy ritkábban, de akkor „velősen” kell nyilatkozni a nyilvánosság előtt, ugyanakkor előtérbe kellene állítani azt, hogy nem csupán politikus, hanem „elsőrangú műszaki szakember, feltaláló, amivel a műszaki értelmiség egy részét biztosan meg tudná nyerni”.
Az információ megbízható, ellenőrzött.
Intézkedés: hasznosítják az értékelő, elemző és tájékozató munka során.
(III/III)
