A BM III/III. Csoportfőnökség, mint a kádári rend őrzője, kiemelt szerepet kapott olyan közéleti személyek kegyeleti szertartásainak biztosításánál, amelyek politikai szempontból veszélyesnek minősültek.
A szerveket a nyolcvanas évekre óvatosságra ösztönözte néhány korábban bekövetkezett ellenzéki megnyilvánulás, (ld. például Bibó István temetésekor Kenedi János felszólalását). A napi jelentések ugyanakkor beszámoltak a sikeresen megszervezett, zavartalan szertartásokról is, mint Illyés Gyula temetéséről, vagy Bartók Béla hamvainak elhelyezéséről.
Utóbbiakról, a Duna-gate botrányt kirobbantó Végvári József is beszélt a vele készült interjúkötetben. Így a fokozatosan feldolgozott titkosszolgálati dokumentumok összevethetők az ő elbeszélésével. Alábbiakban egy 25 évvel ezelőtti napi jelentés mellett, a kulturális elhárításnál dolgozó egykori őrnagy visszaemlékezésének vonatkozó részleteit közöljük.
------
NOIJ – összefoglaló jelentés, 1988.07.08. (134)
10. A Bartók Béla hamvainak eltemetésére szervezett gyászszertartás biztosítását a Farkasréti temetőben és a megelőző kegyeleti ünnepségeken a szerv végrehajtotta. Amint azt a hírközlő szervek is ismertették, a szertartáson a magyar nemzeti kisebbségek is képviseltették magukat.
Rendkívüli esemény nem történt.
(III/III)
------
Havas Henerik – Végvári József: A Cég árulója. Budapest, Szféra, 1990, 82-84.
Havas Henrik (HH): Ha már a ruházkodásnál tartunk: van erre vonatkozó különleges előírás a biztonsági szolgálatnál?
Végvári József (VJ): Nincs. Úgynevezett ruhapénzt kapunk, és abból kell az alkalomhoz illő öltözetet megvásárolni. Általában sötétet hordok. Képzelje el, mi lett volna, ha –mondjuk – egy világosszürke öltönyben vettem volna részt Bartók Béla hamvainak elhelyezésekor, vagy ha abban állok a ravatal mellett az Akadémián. Egyébként annak a temetésnek a biztonsági tervét is én készítettem. Azzal is elég bajom volt, nehogy megzavarják, nehogy valami marhaságot csináljanak: valamit beletegyenek a koszorúba satöbbi.
(…)
HH: Egyébként milyen minőségben állt a sírnál?
VJ: Mint egyszerű halandó és mint a munkáját végző állambiztonsági tiszt, Különben nemcsak Bartók temetésén vettem részt, hanem Pásztori Dittáén, és legalább ötven művész búcsúztatásánál is ott voltam.
HH: Kötelességszerűen?
VJ: Nem feltétlenül. Nagyon gyakran saját elhatározásomból mentem el, például Márkus Lászlóéra is. Ilyen alkalmakkor fontos személyekkel ismerkedhet meg az ember, hiszen ott vannak a szellemi, a kulturális, a művészeti élet kiválóságai.
(…)
HH: Melyik volt pályafutásának a legemlékezetesebb temetése?
VJ: Illyés Gyula bácsié. Bevettek abba a brigádba, amelyik a temetés zavartalanságát biztosította. Illyés Gyula munkássága épp eléggé indokolta, hogy szolgálatunk odafigyeljen az utolsó útjára is. (…)
A hivatalos szertartás után jó néhány ember még ottmaradt a sírnál, szavalatok hangzottak el és beszédek… Ezeket persze a figyelők és a szolgálatunk magnóra és videóra rögzítették… Ott volt a síron a rengeteg koszorú, szalagokkal, oda helyezték a verseket tartalmazó papírokat is… Akkor kapta meg a biztosítást vezető kollégám a parancsot, hogy az ilyen meg olyan feliratú szalagokat feltűnés nélkül el kell távolítani. A levágott szalagokat le kellett adni, hogy megsemmisítsék. Az egész akcióról titokban felvételt készítettek a figyelők, bár éppenséggel mások is filmeztek nyíltan a temetésen. A figyelők filmjét úgy tudom, hogy az illetékes szakmai, politikai vezetők is megnézték.
-----
A napi jelentéseket Orbán Balázs (ÁBTL) válogatta.
Fotó: Wikipédia (Bartók Béla síremléke)
