A napi jelentések sok esetben kiegészítik, árnyalják azt a köztörténeti tudást, amellyel egy-egy eseménysorral kapcsolatban rendelkezünk. Adott esetben megerősítik a kortársak megérzéseit, emlékeit, tapasztalatait. Bibó István temetése két nézőpontból:
NOIJ – összefoglaló jelentés, 1979.05.23. (118)
5. Dr. Bibó Istvánnak, az 1956-os ellenforradalom államminiszterének f. hó 21-én megtartott temetésén kb. 400-450 fő vett részt. Közülük mintegy 30 fő volt ellenforradalmár, illetve jelenleg bizalmas nyomozás, vagy F-dossziés ellenőrzés alatt áll.
Búcsúztatót – az egyházi szertartáson kívül – Illés Gyula és Kenedi János mondott. Utóbbi külön méltatta Bibónak az 1956-os eseményekben betöltött szerepét. A beszédeket hangszalagra vették. A szertartás a Himnusz, majd – F. Rácz Sándor kezdeményezésére – a Szózat eléneklésével fejeződött be.
A temetés biztosítását a kijelölt operatív egység végrehajtotta.
(III/III)
Az információ forrása és tartalma megbízható, ellenőrzött.
Intézkedés: Tájékoztató jelentést készítenek.
Litván György: 1956 emlékének szerepe a rendszerváltásban (Beszélő 2007. január)
"Bibó István temetése volt az első nagy, spontán, nyilvános demonstráció ’56 szelleme mellett, 1979 májusában. Az Óbudai temetőben sok száz gyászoló előtt emlékezett meg Illyés Gyula és Kenedi János Bibó Istvánról, az 1956-os forradalom szinte jelképes jelentőségű alakjáról. A tömeg – amelyben a titkosrendőrség hallgatózó és buzgón fényképező megbízottai is jelen voltak – messze nemcsak családtagokból és barátokból, személyes tisztelőkből állt, hanem sok olyan emberből, akik éppen ’56 mellett akartak demonstrálni Bibó István temetésén való részvételükkel."
http://beszelo.c3.hu/cikkek/1956-emlekenek-szerepe-a-rendszervaltasban