A rendszerkritikus hangokkal kapcsolatos kérdések rendre történeti keretben jelentek meg az MSZMP vezető testületeinek értekezletein. Minden kül- és belpolitikai krízishelyzetben előkerültek a korábbi időszak (különösen az 1956-os krízis) tapasztalatai. Kádár János 1982 márciusában is ennek megfelelően adott eligazítást az ellenkulturális jelenségekkel kapcsolatban.
Részlet az MSZMP Politikai Bizottságának ülésén rögzített felvételből.
„Ilyen színházak a világon nincsenek, mint a szocialista rendszerben. Ezek se a közönségtől nem függnek, se tulajdonos nincs, akitől függnének. Azt csinálnak, amit akarnak. Hát így ez nem jó. Nem az a baj, hogy azt a nem tudom én milyen időszakot emlegetik. Azt a 53,54,55,56…. de hogy, hogyan emlegetik. Ezekből a színdarabokból, ezekből a filmekből más nem jön ki, mint annak a korszaknak a negatívuma. De azért nekünk van egy alap álláspontunk. Nem? Mindazok voltak, amiket elítéltünk és a többi… De hát azért azt mondtunk, hogy azért Magyarország a szocializmus épült még abban az átkozott korszakban is. De aki ezeket látja csak, és ez a fiatal nemzedék ma csak ezt ismeri és ezt látja, hát az nem tudom milyen következtetést von le az akkori Magyarországról. A mára. Mert ezeknek a visszatekintéseknek mindig van mai célzata. Ezek nem a történeti ismeretek terjesztéséből születnek ezek a filmek és színházak…”
(A közölt anyag őrzési helye: A Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára / National Archives of Hungary
a dokumentum jelzete: HU MNL OL M-KS 288. f. 5/850. ő.e. )
