A hetvenes évektől évi 1500-3000 disszidálást tartottak nyilván a hivatalos statisztikák Magyarországon. Ez a Nyugatra utazók kevesebb mint 1%-át tette ki. Az 1980-ban megugró számok miatt az új évtizedben fokozottabban figyeltek a magyar állampolgárok kicsalogatásáról szóló jelzésekre:
NOIJ – összefoglaló jelentés, 1981.05.10. (93)
10. A közelmúltban Ausztriában vendégszereplő művészeinknek a Salzburgi Magyar Klub vezetője – Christian Gurschner – felajánlotta, hogyha kedvük lenne Ausztriában dolgozni, mindenben segítségükre lenne. Véleménye szerint a rossz hazai fizetések miatt nyugaton érdemesebb dolgozni. (Elizabeth Vambéri, a klub szervezője 1976-ban disszidált.)
Egy magát Katkónak nevező személy – aki jól beszéli a magyar nyelvet – azt bizonygatta művészeinknek, hogy csak az NSZK-ban érdemes élni és dolgozni. Példakén a Magyar Állami Operaház két volt énekesének NSZK-beli gyors karrierjét hozta fel. Megadta címét azzal, hogyha művészeinknek szándékában áll végleg „áttelepülni” az NSZK-ba, ő mindenben a segítségükre lesz. Elmondta. Hogy – ismervén a magyar énekesek fizetési viszonyait – kint 1 éven belül megszerezhetik mindazt, amit otthon csak évtizedek alatt tudnának. Örülne, ha művészeink az NSZK-ban járva felkeresnék Münchenben.
Az információ forrása megbízható, ellenőrzött, tartalma nem ellenőrzött.
Intézkedés:
a felmerült személyeket ellenőrzik;
tájékoztatják a BM III/I és a III/II Csoportfőnökséget.
(III/III)
Fotó: Fortepan (Kotnyek Antal)
