NOIJ – összefoglaló jelentés, 1980.01.31. (26)
8. A BM III/III Csoportfőnökség által ellenőrzés alatt tartott személyek és környezetük körében beszédtémát képez a Szaharov-ügy. Általában az eljárást a szokásostól enyhébbnek tartják, elsősorban a kijelölt lakhely kulturáltsága miatt. Az ebből levont következtetések szélsőségesek. Egyesek szerint ez csak a „kezdet”, mert a TASZSZ-közlemény szerint régóta felforgató tevékenységet folytat, imperialista szervezetekkel működik együtt – tehát ennek megtorlására a jelenlegi büntetés nem tekinthető véglegesnek, illetve elégségesnek. Más vélemények szerint ez egy új taktikát jelent. Egyrészt a Nyugat felé szóló demonstráció, hogy nem törődnek a várható visszhanggal, befelé viszont lojalitást mutat – és ezt a szovjet értelmiség tudja értékelni – hogy nem táborba, nem Szibériába száműzték Szaharovot, hanem egy egymilliós egyetemi városba.
Vannak, akik összefüggésbe hozzák a Szaharov-üggyel Kirilin miniszterelnök-helyettes lemondását. Tudni vélik, hogy ő volt kijelölve A. Koszigin utódjául, azonban mint Szaharov személyes jóbarátja, erre a lépésre kényszerült. Feltételezésük szerint a lemondás összefügghet az afganisztáni helyzettel is.
Előtérbe került ismét, hogy mi lesz Jugoszláviával Titó közelinek vélt halála után. Nyilvánvalóan az ellenséges propaganda hatására, hírek terjengenek arról, hogy a Varsói Szerződés tagállamai „beavatkozásra készülnek”. Egyesek tudni vélik, hogy a magyar és szovjet hadsereg kijelölt alakulatai már a jugoszláv határon vannak, sőt az NDK egységei is készültségben állnak az esetleges beavatkozásra
(III/III)
