Bacsó Péter A tanú című filmjének sorsa jól szemlélteti a kádárizmus nyilvánosság-, és művészetpolitikáját valamint a Rákosi-korszakhoz való viszonyát. A rendszer (benne az államvédelem) működését szatirikusan ábrázoló mű csak az 1969-es forgatás után tíz évvel kerülhetett a közönség elé. A később kultikussá váló alkotás fogadtatását, a belső elhárítás is nyomon követte.
NOIJ – összefoglaló jelentés, 1979.05.09 (106)
4. A Várostervező Intézet (VÁTI) filmklubjában áprilisban a „Tanú” (Bacsó Péter), májusban a csehszlovák „Tűz van babám” (Milos Forman) c. filmeket vetítették, és tervezik A. Wajda „Márványember” c. filmjének bemutatását. A filmeket politikai tartalmuk miatt a MOKÉP nem forgalmazza.
A bemutatókat két – előzetes ellenőrzés alatt álló – célszemély szervezi („Fordító” és „Geodéta”).
A bemutatók 350-400 fő előtt zajlanak, utána ankétokat szerveznek. A „Tűz van babám” c. film ankétját Eörsi István tartotta. A résztvevők előtt kifejtett véleménye szerint a film „sajátos jelzésrendszere” az bizonyítja, hogy „a jelenlegi vezetés teljesen alkalmatlan”.
A „Tanú” ankétját a rendezője vezette. Arra a kérdésre, hogy ezt a filmet hogyan engedték elkészíteni, a következőket mondta: a film elkészítésére – és általában minden „lojális ellenzéki” alkotásra – érvényes a „párt legfelső vezetőjének kitétele”, mely szerint „egypártrendszer lévén, az ellenzéket is a pártban kell biztosítani”. Forgalmazni csak azért nem lehet, mert túl sok ma is élő embert érintene fájdalmasan, érzékenyen.
(III/III)
---
Fotó: Fortepan (Berta József)